[ Pobierz całość w formacie PDF ]
barátjának olyan mondanivalója van Gonny számára, amelyhez
nincs szüksége hallgatóságra. Nagy megelégedéssel nyugtázta,
hogy mindkettQjük tekintetébQl süt a szerelem. Igaz, már alig
várta, hogy elQadja saját kérését, de ezen az egy napon már nem
múlik. Azt sem szerette volna, ha úgy tqnik, ki akarja használni
a helyzetet, és azonnal kéréssel rukkol elQ. Halaszthatatlan
teendQire hivatkozva kimentette magát és távozott.
Gonny leszedte az asztalt, Ronald nézte, gyönyörködött a
mozdulataiban. Újra megcsodálta karcsú termetét, bájos
arcvonásait és a tarkójára tqzött aranyszínq, vastag hajfonatokat.
Egyszerqségében is nemes szépségq volt és természetes, akár
egy mezei virág. Ronald érezte, hogy mondania kell valamit.
Bárcsak tudnám, hogyan köszönjem meg mindazt, amit
értem tett! Ha van valami kívánsága, mondja meg bátran,
szívesen teljesítem!
Míg beszélt, eltqnt minden szín az arcáról, úgy érezte magát,
mintha a saját halálos ítéletét írná alá. Arra számított, hogy
Gonny kihasználja az alkalmat, és a beleegyezését kéri a
Hansszal való egybekeléshez.
Gonny tekintete felcsillant. Eszébe sem jutott, hogy a maga
számára kérjen valamit, Hans és Ilse járt a fejében.
Nem tartozik hálával, Rittner úr, sQt örülök, hogy legalább
részben leróhattam a hálámat. De ha már így rákérdezett,
bátorkodom elQhozakodni egy kéréssel. Nem rólam van szó,
hanem Hans von Hellwartról. Eddig nem merte megemlíteni a
dolgot, de én most helyette elQadom a kérését. Beleegyezését
adja-e, hogy Hans megházasodjon, és a feleségével beköltözzön
az intézQi lakba?
az intézQi lakba?
Ronald úgy pattant fel, mint akit kígyó mart meg. Arca
megrándult, keze görcsösen kapaszkodott az asztalba.
Összeszorított foggal, némán meredt rá, egyetlen hang sem jött
ki a torkán.
Mi van magával, Rittner úr? kérdezte a lány ijedten.
Ronald kínjában élesen, gúnyosan felkacagott.
Még kérdi? Uramisten, hát nem érzi, milyen
kegyetlenséget mqvel? ElQre tudtam, mit akar mondani, és úgy
féltem tQle, ahogy még soha életemben nem féltem semmitQl.
Értse meg, meghaladja az erQmet, hogy mosolyogva
beleegyezésemet adjam a Hans von Hellwarttal kötendQ
házasságához. Én is csak ember vagyok, és szeretem magát,
Gonny, úgy szeretem, mint ahogy a napfényt szereti az, aki
hosszú ideig élt sötétségben, elzárva minden világosságtól. Úgy
vágyódom maga után, mint szomjazó a friss forrásvíz után. Igen,
szeretem, szeretem& de kérem, ne ijedjen meg a hevességemtQl,
látom, fehér lett, akár a fal. Tudom, hogy fájdalmat okozok vele,
vergQdik most a jóságos szíve, de egyszer ki kellett mondanom:
szeretem magát. Elmegyek messzire, el a közelébQl. Képtelen
vagyok végignézni, hogy másé legyen, hogy egy másik férfit
tegyen boldoggá, aki ráadásul a legjobb barátom, mégis irigylem
tQle minden pillantását, minden mosolyát. Amim csak van,
szívesen odaadnám cserébe a szerelméért. Belehalok a
féltékenységbe, és érzem, hogy az irigység és a féltékenység
rosszá tesz, nem tudok többé undor nélkül magamra nézni. Ezért
kell elmennem, kérem, bocsásson meg a kifakadásomért, higgye
el, nem így akartam. Úgy terveztem, csendben, észrevétlenül
el, nem így akartam. Úgy terveztem, csendben, észrevétlenül
kilépek az életébQl, de lám, mégiscsak elragadtattam magam.
Nem lett volna szabad ennyire ráijesztenem magára. Legyen
nyugodt, holnap elmegyek HattingenbQl, nem is holnap, még
ma. Maradjanak Hansszal a birtokon, nem az intézQi lakásban,
hanem itt, az én házamban. A birtokot nyugodt szívvel rábízom
a barátomra, az lesz számomra a legnagyobb vigasz, hogy
legalább a maga jövQjérQl gondoskodtam. Ne nehezteljen rám,
Gonny, amiért mindez kirobbant belQlem, de ha továbbra is
magamban tartom, megfulladok. Isten áldja, Gonny, ígérem,
soha többé nem kerülök az útjába, csak annyit mondjon
búcsúzóul, hogy nem haragszik rám!
Gonny az izgalomtól holtsápadtan hallgatta. Néhányszor
megpróbálta félbeszakítani a szóáradatot, de nem sikerült.
Ronald csak mondta, mondta, elemi erQvel törtek fel belQle a
szavak, amelyeket a legmélyebb kétségbeesés szült. Csak akkor
jutott szóhoz, amikor a férfi kimerülten elhallgatott. Hangja
legalább olyan izgatottan csengett, mint az imént Ronaldé.
Dehogyis haragszom magára& ó, Istenem& én& én&
higgye el, hogy téved& ó, de még mennyire téved. Amit
kértem, nem magamnak kértem, már az elején megmondtam.
Hansról van szó és a& a nQvéremrQl. Szeretik egymást, és Ilse
nQvérem az, akivel Hans be szeretne költözni az intézQi lakásba.
Eddig nem mert szólni, mert maga olyan magányos volt és
búskomor. Most, hogy megszabadult a múlt nyomasztó terhétQl,
vettem magamnak a bátorságot, hogy szóba hozzam kettQjük
ügyét.
Ronald úgy érezte, álmodik. Hallgatta, de képtelen volt
felfogni a lány szavainak értelmét. Amikor világosság gyúlt az
felfogni a lány szavainak értelmét. Amikor világosság gyúlt az
agyában, csak ennyit tudott kinyögni:
Gonny!
A lány megremegett, mert ebben az egy szóban benne volt a
férfi lelkének minden forró szenvedélye. Tekintetük egymásba
olvadt, s Gonny arcát lassan elöntötte a pír.
Ronald, mint aki mély álomból ébred, keményen megragadta
a lány kezét.
Gonny, ez igaz?
Igen, Hans és Ilse már évek óta jegyesek, de nem
házasodhattak össze, mert a szülQk mindkét részrQl elvesztették a
vagyonukat.
Ronald végigsimított forró homlokán.
Egyszer megláttam, amikor Hans megcsókolta& és& azt
is hallottam, hogy az intézQnét emlegette& és közben
megcsókolta magát.
Gonny arcát bájos mosoly ragyogta be.
Hát igen, ennyit meg kellett engednem neki, ha nagyon
elfogta a vágy Ilse után. Hans olyan, mintha a testvérem lenne.
Ronald mellébQl megkönnyebbült sóhaj szállt fel. EsedezQ
pillantást vetett Gonnyra.
Ezt azt jelenti, hogy remélhetek? Van esélyem, hogy
elnyerjem a szerelmét?
Gonny reszketve kapott levegQ után.
Ó, Ronald Rittner, mit gondol, honnan vettem magamnak
a bátorságot tervem végrehajtásához, ha nem a szerelem adott
erQt és a leküzdhetetlen vágy, hogy segítsek magán?
Ronald kis híján felujjongott. Magához ölelte a lányt, és
Ronald kis híján felujjongott. Magához ölelte a lányt, és
gyengéden a fülébe súgta:
Szidj meg, édes Gonny, látod, mekkora szamár vagyok!
Mindig is éreztem, hogy kedvelsz, és segíteni szeretnél rajtam,
de meg voltam gyQzQdve arról, hogy a barátomat szereted.
Gonny megrázta a fejét, és mosolyogva mondta:
Nem, drágám, én csak téged szeretlek.
Ajkuk összeért, s Qk önfeledten kóstoltak bele az elsQ
szerelmes csók ízébe. A világ elsüllyedt körülöttük, rajtuk kívül
nem létezett már. Hosszú ideig álltak egymást átölelve, majd
Gonny kibontakozott a férfi karjából.
Mondd, hogy boldog vagy, Ronaldom, ugye nem
kísértenek már a múlt sötét árnyai?
Ronald ismét magához ölelte.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]