[ Pobierz całość w formacie PDF ]
különbség, amióta átváltoztattak, hogy most agyaraid vannak
Összeszorítottam a számat, nem akartam megszólalni, mert különben el kellett volna
ismernem, valóban igaza van.
- Megyek Dave után.
ÖTÖDIK FEJEZET
Bones is utánam jött, mikor elhagytam Don szobáját. Hiába próbáltam másra
gondolni, folyamatosan csak nagybátyám szomorú és makacs tekintetét láttam
magam elQtt.
Kopp-kopp-kopp, kopogott a cipQm a csempén.
TüdQrák.
Kopp-kopp-kopp, egyre közelebb értem a lifthez.
Elmúlt a lehetQség mqtétre, kemoterápiára, vámpír vérre.
Kopp-kopp-kopp. Hét éve tudja már.
Miután beléptünk a liftbe, keménységem megrepedezett, és a könnyek
elhomályosították a látásomat.
Anyámon kívül Don volt az egyetlen családtagom.
Nagyszüleimet, évekkel ezelQtt megölték, és apám egy egészen újfajta nehéz idQket
élt át, amiért többször is megpróbált megölni
Noha kapcsolatunk messze állt a normálistól, az elmúlt évek során, Don volt a
leginkább aki apaként fogadtam el az életemben.
És hamarosan elmegy. Mindörökre.
Bones átölelt.
Olyan magas, hogy csak a válláig értem fel, arcomat hideg bQrdzsekijébe rejtettem,
Q pedig végigsimított hajamon.
Belekapaszkodtam, elmerültem ölelése oázisába, és éreztem erejét, amit nemcsak
teste izmossága sugárzott, hanem hatalma is, amelynek aurája beburkolt most, mint
egy felhQ, miközben a kettQnk közé emelt érzelmi pajzsot is leengedte. Eltoltam
magamtól, hogy le ellenQrizhessem, nem maradt-e rózsaszín csepp az arcomon,
elQbbi elérzékenyülésem után. Ha most hagyom, hogy ez legyqrjön, nem leszek
képes szembe szállni azzal a feladattal, ami ránk vár.
Nem adtam fel Don meggyQzésének a tervét, de össze kellett szednem magam,
hogy az elQkészületekre koncentrálhassak. Nem most van itt az ideje annak, hogy
darabokra essek.
- Jól vagyok mondtam Bones-nek, és felemeltem a kezem, mielQtt megszólalt
volna.
- Menjünk Dave-hez. Egyszerre csak egy probléma, igaz?
A liftajtó kinyílt, és megláttam egy jóképq vámpírt, aki fekete haját laza lófarokba
fogta, és szokásos vidámsága helyett, most visszafogott volt.
- Hello Juan köszöntem neki ernyedt mosollyal.
- Querida (Drágám) motyogta, és ölelésre tárta karjait. Annak ellenére, hogy
haragudtam rá, röviden megöleltem.
- Lo siento (sajnálom) suttogta, mikor elengedtem.
- Igen, én is sajnálom feleltem zordan Neked, Tate-nek, Dave-nek& .
mindegyikQtöknek értesítenetek kellett volna engem.
- Don meg ígértette velünk, hogy nem szólunk. Nem akarta, hogy aggódj.
- Már késQ. idegességem miatt nem volt kedvem nevetni ezen az ironikus
válaszon.
- Bones, mi amigo, cómo es usted? (Bones, barátom, hogy vagy) kérdezte Juan.
Bones ugyanazon a nyelven válaszolt neki, de túl zaklatott voltam ahhoz, hogy
lefordítsam spanyol beszélgetésüket, így szótlanul elindultam a Roncs Szobába.
Annak ellenére, hogy megfogadtam nem gondolok egyenlQre Don állapotára, még
mindig törtem a fejem, hogy milyen cselszövéssel tudnám megmenteni.
Talán csak nem volt elég erQs az a vámpírvér, amit Don a kezeléshez használt.
Esetleg, ha egy mestervámpír vérébQl inna, mint Bones-é, vagy Mencheres-é, mások
lennének az eredmények.
A tréningteremhez vezetQ dupla ajtó a lenti folyóson kinyílt, és Tate lépett ki.
Egyenesen felém jött, de én rá sem néztem, csak mentem tovább a terem felé,
ahonnan kijött.
Ahogy egymás mellé értünk, Tate elkapta a karomat.
- Cat, van valami, amit el kell&
- Tartsd meg magadnak löktem el a kezét Tavaly bezzeg amikor úgy gondoltad,
hogy Bones megcsal, rohantál, hogy elmondhasd nekem. De most, mikor Donnal
történt valami, ami ráadásul igaz is, pusztán tiszteletbQl csendben maradtál.
- Nem azt.. kezdte ismét, ahogy utolért.
Bones olyan gyorsan kapta el Tate karját mielQtt hozzám ért, mintha a semmibQl
toppant volna elénk.
- Még ha folytatni is akarod mondta morogva, miközben ujjait egyre szorosabbra
fonta Tate karján - akkor se merj még egyszer egy újjal sem hozzá érni.
Más esetben rászóltam volna Bonesre, mert tudtam sohasem blöfföl, és leszakítaná
a karját, de ma nem érdekelt
EgyiküktQl sem esett jól, hogy nem szóltak nagybátyám betegségérQl, de Taté-tól
egyenesen fájt.
Igen, feszült volt köztünk a légkör, amióta Bones újra visszatért az életembe, de
elQtte Tate volt a legjobb barátom. Küldetéseink során számtalanul együtt néztünk
szembe a halállal, ami összekovácsolt bennünket. De ez volt az utolsó csepp a
pohárban.
- A legjobb lenne, ha mégis hozzám érnél, legalább én szakithatnám le a karodat
csattantam fel, majd kikerültem és tovább mentem a terem felé. - A gyqlölködéseid
ellenére is sok mindent elviseltem tQled, vártam, hogy majd elfogadod végre a
kapcsolatomat Bonessel és megérted, hogy mi sohasem lehetünk többek mint
barátok. De azután, hogy itt végeztünk, maradj távol tQlem.
Juan megköszörülte torkát a hátam mögött:
- Ah querida&
- Ne akard megvédeni válaszoltam, és közben megrántottam a Roncs Szoba
ajtaját, - amit az intenzív képzés miatt neveztünk így Nem vagyok&
A hangom elakadt, a szemem pedig tágra meredt.
A szoba közepén egy új akadálypálya állt, ahol egy barna vámpírnQ éppen,
könnyedén lendült át a cement tömbökön.
- Mi van? - ziháltam
A vámpírnQ nem hallott meg.
Tate motyogott valami olyasmit, hogy:
- Próbáltalak figyelmeztetni. de én nem fordultam meg.
A nQ egyenruhát visel, állapítottam meg homályos aggyal. De mi a fenéért van
egyenruhában?
- Anya! kiáltottam rá Mit csinálsz Te itt?
Megpördült a feje körül& és a következQ cementes zsák, leverte a lábáról.
Még ilyen távolságról is láttam, mennyire mérgesen nézett, miközben újra felugrott.
- Hanyag vagy Crawfield! csattant fel Cooper, aki az akadálypályán figyelte anyám
munkáját.
- Itt van Catherin mutatott felém anyám.
Cooper bqnös pillantással nézett rám.
A sokk hatására úgy éreztem rögtön felrobbanok, éppen csak meghallottam, ahogy
Bones halkan motyogja az orra alatt, hogy micsoda kurva szerencse érte Qket, amiért
nem tudok már többé tüzet lobbantani, ha kihoznak a sodromból.
Igaza volt.
Hat hónappal ezelQtt már ingadozó érzelmek hatására is tqz keletkezett a kezembQl,
mi történt volna egy ekkora sokk hatására. Három hónappal ezelQtt pedig,
feldühödött agyammal mindenkit megfagyasztottam volna itt a Roncs szobában. De
ezek a kölcsönzött képességeim már elmúltak, így most csak a hangomat tudtam
használni helyettük:
- Ez csak vicc ugye? csattantam fel üvöltve, hogy zengett a terem Azt gondoltam
nagyobb szar már nem is jöhet, minthogy elhallgattátok elQlem Don állapotát, de több
[ Pobierz całość w formacie PDF ]