[ Pobierz całość w formacie PDF ]

David:  Melinda! Merre ültél? Láttad az utolsó kosarat? Hihetetlen! ElképesztQ! Egy képzeletbeli
labdát pattogtat a földön, cselez jobbra, majd balra, aztán fölugrik, hogy kosarat dobjon. Csak beszél,
beszél, ahogy egy elszabadult hógörgeteg gurul le a hegyrQl. Ahogy hallgatja az ember, könnyen
hiheti, hogy most nyerték meg az NBA-t. Végül meghív hozzájuk egy ünnepi pizzázásra.
David:  Gyerünk, Mel! Velünk kell jönnöd! Apám azt mondta, vigyek, akit csak akarok.
Hazaviszlek utána, ha gondolod. Remek lesz, meglátod.
No nem. Nem partizunk. Köszönöm, de nem. Kifogásokat találok ki: házi feladatok,
szigorú szülQk, tubaóra, éjjeli idQpont a fogorvosnál, és meg kell etetnem a varacskos disznókat.
Nincsenek túl jó emlékeim a bulikról.
David nem elemezgeti a vonakodásomat. Ha lány lenne, minden bizonnyal többet
könyörgött, meg nyafogott volna. De a pasik nem ilyenek. Igen/nem. Jössz/maradsz. Jó légy,
találkozunk hétfQn.
Kétségtelenül pszichiátriai rendellenesség, ha az embernek egynél több személyisége van.
Márpedig ezt érzem, amíg hazafelé megyek. A két Melinda minden lépésnél összecsap.
Melinda Egy ki van akadva, hogy nem mehet a bulira.
Melinda Egy:  Változtatnod kéne! Csak egy pizzáról volt szó. Nem próbálkozott volna semmivel. A
szülei is otthon vannak! Túl sokat aggódsz. Hát sosem fogod megengedni, hogy jól érezzük magunkat?
Olyan szörnyq öregasszony leszel, akinek száz macskája van, és kihívja a zsarukat, ha a kölykök
átmennek a kertjén? Ki nem állhatlak!
Melinda KettQ türelmesen megvárja, amíg Melinda Egy befejezi a hisztizést. Pásztázza a sövényt,
rejtQzködQ mumust vagy valami még rosszabbat sejt.
Melinda KettQ:  A világ veszélyes. Sosem tudhatod, mi fog történni. Mi van, ha csak úgy mondta,
hogy otthon lesznek a szülei? Lehet, hogy hazudott. Mindig a legrosszabbra kell felkészülni. Most
pedig, gyerünk haza! Sötét van.
Ha mindkettQjüket kirúgnám a fejembQl, vajon ki maradna helyettük?
EGY EMLÉKEZETES ÉJSZAKA
Aznap este nem tudok aludni. Már megint. Eltöltök egy kis idQt a rádió csavargatásával.
Québeci gagyogást hallgatok, egy riportot egy minnesotai farmról, egy nashville-i helyi adót.
Kimászom az ablakon a tetQtornácra, takaróba csavarom magam.
Egy hatalmas, fehér mag alszik az égen.
Az eresz befagyott. Az emberek azt mondogatják, a tél örökké fog tartani, pedig fönn, északon, a
hegyekben már nedvedzenek a juharfák. A bátrabb vadlibák átszakítják a vékony jeget a tavon.
Odalenn a sápadt magok forgolódnak álmukban. Nyugtalanná váltak. Zöldet álmodnak.
A hold közelibbnek tqnt akkor augusztusban.
Rachel vitt el minket a nyárbúcsúztató bulira, a vezérszurkolók partijára, sör, zene, fölsQ
évesek, minden. Zsarolással rávette a bátyját, Jimmyt, hogy vigyen el minket kocsival. Úgy volt, hogy
mindannyian Racheléknél alszunk majd. Az anyjuk úgy tudta, Jimmy görkorizni visz bennünket.
A buli egy farmon volt, pár mérföldnyire tQlünk. Sokan voltak a táncteremnek kijelölt pajtában, a
mesterséges fényben úgy néztek ki, mint valami farmerreklám szereplQi: karcsú alakok, telt ajkak,
hatalmas fülbevalók, csillogó mosolyok. Kisgyereknek éreztem magam.
Rachel persze könnyen beilleszkedett. Jimmyn keresztül már ismert egy csomó embert.
Megkóstoltam a sört. Valamivel rosszabb, mint a köptetQ. De leerQltettem. Aztán még egyet, meg még
egyet. Féltem, hogy okádni fogok. Otthagytam a tömeget, elsétáltam az erdQ felé.
Holdfény ragyogott a leveleken. Olyan volt, mintha csillagok fénylenének a fenyQk között.
Valaki kacagott a sötétben, férfi-nQi suttogást hallottam. Nem láttam Qket.
Lépéseket hallottam a hátam mögött. Egy felsQéves. És hozzám beszélt! Ez a címlapra való
férfimodell. Izmos, cserzett bQrq, szabályos, fehér fogakkal. Velem flörtöl! Hol van Rachel, ezt látnia
kell!
Görög Isten:  Honnan jöttél? Túl gyönyörq vagy ahhoz, hogy itt a sötétben bujkálj. Gyere táncolni!
Megfogta a kezem és magához húzott. Arcszeszt és sört szagoltam, meg még valamit,
amit nem tudtam azonosítani. Hozzásimultam, a válláig értem. Egy kicsit kába voltam, a mellkasára
hajtottam a fejem. Átkarolta a derekamat. A másik keze a fenekemre csúszott. Úgy véltem, ezt azért
nem kéne, de a nyelvem elnehezedett a sörtQl, nem tudtam, hogy közölni vele, hogy lassítson egy
kicsit. A zene jólesett. Pontosan ilyennek képzeltem a gimit. Hol van Rachel? Ezt látnia kell!
Maga felé fordította az arcomat. Megcsókolt, férfiasan, erQsen, mélyen. Az a csók
csaknem ledöntött a lábamról. És egy pillanatig azt gondoltam, hogy nahát, van barátom, úgy kezdem
majd a gimnáziumot, hogy van pasim, aki idQsebb, erQs és vigyáz majd rám. Újra megcsókolt. A
fogait nekinyomta az ajkaimnak.
Egy felhQ úszott a hold elé. Az árnyékok olyanok lettek, akár egy fotónegatívon.
 Akarod? , kérdezte.
Mi? Mit mondott? Nem válaszoltam. Nem mondtam semmit.
A földön feküdtünk. Mi történt?  Ne. Ezt nem. A földön feküdtem, Q rajtam. Valamit motyogtam
arról, hogy mennem kell, egy barátnQrQl, aki vár, aggódó szülQkrQl. Szinte hallom magam: úgy
motyogok, mint egy részeg. Aztán az ajka az enyémen, nem tudok megszólalni.
Elfordítom a fejem. Annyira nehéz. Mintha egy szikla lenne rajtam. Kinyitom a számat, hogy levegQt
vegyek, hogy sikoltsak, de a kezével betapasztja. A fejemben harangként zúgnak a hangok:  NEM,
NEM AKAROM! De mondani nem tudom. Próbálok visszaemlékezni, hogy
hogyan kerültünk a földre, meg, hogy hova tqnt a hold, amikor hopp! Ing föl, rövidnadrág le, a föld
nyirkos szagú és sötét, NEM!, nem is vagyok ott, Rachelnél vagyok hajat csavarok, mqkörmöket
ragasztgatok, sörszaga van, és fáj és fáj és fáj, és akkor fölkel, és felhúzza a sliccét, és mosolyog.
A következQ dolog, amire emlékszem, a telefon. A részeg tömeg közepén állok, és a 911-et hívom,
mert segítségre van szükségem. A Barátságos RendQrbácsi látogatásai még
másodikos koromban megtették a hatásukat. Egy nQ veszi föl a telefont,  RendQrség, miben
segíthetek? , és látom az arcomat a mosogató fölötti ablakban, és egyetlen szót sem tudok kinyögni.
Ki ez a lány? Sosem láttam még. Könnyek ömlenek végig az arcomon, a felsebzett számon, eláztatják
a telefonkagylót. [ Pobierz całość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • adam123.opx.pl